Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Farkasok éneke

, 235 olvasás, fekaagika , 0 hozzászólás

Hiányzol

Farkasok dala zeng az éjben,
Megrémít e sötét szimfónia,
Feketévé vált az ég kékje,
Elborít a gyász, s melankólia.

A tücsök letette hegedűjét,
A pacsirta sem énekli dalát,
Kit úgy tiszteltem, mint Mozart művét,
Elvesztette bűbájos varázsát.

Sötét erdőben üldözött egy vad,
Szívemhez kaptam minden lépésnél,
Ám ő csak reszketett minduntalan,
Remegve könyörgött az életért.

Halott szívvel a harcot feladva
Mint egy újszülött, fáradtan, gyengén,
Mit sem tudva a földre zuhantam,
És akkor felkarolt a menedék.

Igaz voltál, vagy tünde-látomás,
Ki bátran elüldözve a vadat
Sebzett szívemre varázsport szórtál,
Majd csókot leheltél ajkaimra?

Egy percnyi nyár, majd élethossznyi tél,
Ez uralkodik életem felett,
És miképpen szétfoszlik a remény,
Pacsirta helyett farkas dala zeng.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: fekaagika
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Raven


Page generated in 0.0395 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz