Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bogikának

, 403 olvasás, maximum , 0 hozzászólás

Halál

Búsuló élet
tolja
maga
előtt
szekerét,
vacog
a
sors
ha
rád
gondol.
December volt,
mikor
szárnyra
keltél,
angyalként
eltűntél.
Lent a
sötét
mélyben
tombol
a
szelídség,
süket
falak
vakítják.
Érzem szelídséged,
kis
lovacska
az
asztalomon
mindig
szalad,
keres
Téged,
de
nem
talál.
Süket fájdalom
felüvölt,
rugdosom
cipőjét,
értetlenül
dadog
a
marcangoló
szív.
Fényes ösvény
útja
mutatja
az
égen,
ahol
ragyogsz,
arany
csillagocska.

Megjegyzés: 2015. december 8. kedd 23 óra 47-kor

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: maximum
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1829 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz