Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örök körforgás

, 252 olvasás, fekaagika , 2 hozzászólás

Szerelem

Röppenő gondolat, száguldó érzés,
Ki életemben uralkodsz örökké,
Még ha a múlt sötétjébe is vesztél,
Te vagy, ki szívemben mindig gyújthatsz fényt.

Testem igen, de lelkem nem vándorol,
Bolyong a múltban a régi utakon,
S bár elmúlt a háború, most csend honol,
Szívem parányi része mégis komor.

Oh, ha tudnád, hogy még most is reszketek
Szívem legmélyén, ha hallom nevedet...
S ha tudnád, hogy nem számít, hány nap múlt el,
Szívemben a szerelem nem aludt el...

Hogy akkor mi lenne? Rám mosolyognál,
Mint régen mindig, gyermekien, tisztán,
S tudom, érzéseim el nem fogadnád,
Míg világ a világ, örök körforgás...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: fekaagika
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 34

Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz