Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Adventi gondolat…

, 350 olvasás, Alkony , 1 hozzászólás

Karácsony

Tudunk várni arra, aki szeret,
szíveket öltöztet a viszonzás.
Kapocs, mi két világ között rekedt,
hittel épült híd. Összetartozás.

Öröklétű a jó és rossz fölött,
edződött pilléreken tapaszok,
gyógyult hegek ott, ahol eltörött,
ötvözött titok, fénylő csillagok.

Sürgés-forgás, lobban gyertyák lángja,
hisz az angyalokban, aki gyújtja.
Nincs új ima. Szíve dobbanása.
Ünneplőt húz örök kívánsága.

Boldognak lássa azt, akit szeret,
az a híd sokáig álljon büszkén,
s mindig legyen út mi haza vezet.
Minden napra jusson öröm, s remény.

Fagyos téli éjben egy égi jel.
Üzenet a csillagfényű csendben.
Félelmein túl, hisz még emberben
Isten küldötte. Vándor megpihen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Karácsony
· Kategória: Vers
· Írta: Alkony
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 227
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.1282 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz