Örökre kezemhez tapad a múlt,
s bár eltékozolt múltam része lennél,
így zsákutcába torkollik az út,
mely új s új vizekre evezett nem rég.
S valóban, az álmok valamilyen
formában valósággá módosultak.
Szépségedre allergiás szívem,
a púdert ezért tüsszentem le rólad.
Mily érdekes, hogy hatalmas arcom
beteríti csupán egy lámpa fénye...
Dolgos ollómnak te vagy a sablon,
de téged nem tudlak kivágni mégse.
Elhessegetnélek, galambom, de
szívem újra s újra megetetne.