Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: I. szonett

, 263 olvasás, Cuzzko , 1 hozzászólás

Szerelem

Örökre kezemhez tapad a múlt,
s bár eltékozolt múltam része lennél,
így zsákutcába torkollik az út,
mely új s új vizekre evezett nem rég.

S valóban, az álmok valamilyen
formában valósággá módosultak.
Szépségedre allergiás szívem,
a púdert ezért tüsszentem le rólad.

Mily érdekes, hogy hatalmas arcom
beteríti csupán egy lámpa fénye...
Dolgos ollómnak te vagy a sablon,
de téged nem tudlak kivágni mégse.

Elhessegetnélek, galambom, de
szívem újra s újra megetetne.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: Cuzzko
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 296
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 322
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.462 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz