Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Egymásban

, 462 olvasás, Thalia , 0 hozzászólás

Szerelem

...szerelem-szeretetben még is saját úton...

Morfeusról sokan nem tudták, hogy, csodálatos famunkákat készít. Imádta a kreativitását két alkotó kezével megélni. Készített ajtót, ablakot, háztetőt, de legjobban a kerti pagodákat szerette, tavaly meg is lepte asszonykáját egy ilyennel, és még midig emlékezett arra a boldog sikkantásra, amit Bella hallatott, amikor meglátta. No, igen lassan meg tanult a párjában élni, érezni, tudni, mi jó neki, minek örül és miért szomorú.
Jól éltek a famunkából élvezte, hogy bőséget tud teremteni a családjának. Nem ez volt a szakmája, nősténye inspirálta a váltásra, mikor először látta mit tud kihozni a fából; pedig nem is volt nagydolog. Egy kisszéket alkotott, de ez a pici szék, nagy döntést hozott ki belőle: szakmát váltott, amit végre szívvel lélekkel tudott csinálni. Néha kikukkantott a műhelye ablakából, és élvezettel legeltette szemét a felesége kerek popóján, aki épp a frissen mosott ruhákat teregette.
A nap délutáni horizontja beragyogta a kertet, amit a kecskeasszony oly gonddal és szeretettel nevelt. Titokban ki szokta hallgatni, ahogy a virágaihoz és a gyümölcsfáihoz beszélget.

- Azt hiszem elég lesz mára – mondta magának – már hajnalban talpon volt, mert egy új munka izgalma nem hagyta aludni.
- Holnap is lesz nap gondolta, és letette a szerszámot a patájából.
- Hol az én gyönyörűséges asszonykám? - lépett be az ajtón szokásához híven ezekkel a szavakkal.

Karját ölelésre nyitotta és az asszonya már bele is simult. Egymás szemébe néztek és megcsókolták egymást. Nem telt el úgy nap, hogy ne így fogadták volna a másikat, mikor Morfeus bejött a műhelyből. Beleszagolt a levegőbe, orrlyukai kitágultak és megpaskolta a patáit. Rántott cukkini, a kedvencem, nyalogatta a szája szélét és alig várta, hogy asszonya tálalja az ételt. Ebéd után jólesően elnyújtóztak a szaletli alatt. A virágok illata átmosta orrukban az ebéd utolsó maradványát is. Morfi kedvesen megsimogatva az asszony csülkét és rebegő szemekkel, ájtatos mosollyal megkérdezte:

- Megmasszírozhatom a patád?
- Az asszony kajánul elvigyorodott.
- Tudtam, éreztem, hogy ezzel az ál-dumával állsz elő!
- Mindig ezt csinálod, ha masszázst akarsz!
- Miért nem mondod ki, hogy: Bella masszázst szeretnék!
- Mit kell állandóan mismásolnod!
- Úgy látszik, még mindig nem tudod kimondani mit, szeretnél kérni és kapni! ?
- Ilyen nehéz a kérés és a befogadás egy hím számára?!
- Na, jó nem papolok, tovább tedd, ide a patáidat hozom az olajt!

Morfeus, vigyorogva Bella dohogásán, mint egy kisgyerek, már úgy rakta a lábát, hogy az asszony hozzáférhessen. Imádta, mikor Bella kicsit hisztizik, játssza a pikírtet, szexisnek találta. Tudták mindketten, hogy játék az egész világ, és játszottak is szépen egymással. A kecske, ahogy megérezte az asszony jól eső meleg érintését a patáin, azonnal ellazult, belesimult az érzésbe, a biztonságba, az odaadásba. Soha nem gondolta volna, hogy ez ilyen fontos, csak amióta megtapasztalta ezeket nősténye oldalán. Már négy éve együtt vannak, ebből két évet távkapcsolatban, mikor még eljárt udvarolni egy távoli farmra. Azelőtt még a szomszédos udvarba is lusta volt eljárni egy nőért. De amióta megpillantotta Bellát hatalmas erő költözött belé, hogy megszerezze az asszonyt. Rendesen eluralkodott rajta a birtoklási vágy. Ez persze az óta se csillapodott, de meg tanulta kezelni.

Előtte az anyjával élt egy kis, szűk kecske ólban, pár négyzetméteren; ez volt a világa. Az önmagához vezető utat ugyan elkezdte, tanulta a tanokat, képezte magát, de a párkapcsolathoz fel kellett nőnie, gidából magabiztos hímmé kellett válnia. Tele volt félelemmel: el tudom-e tartani, elég vagyok-e neki, meg tudok mindent adni ennek az érdekes különleges nősténynek? Féltette a szabadságát is, egy asszony mellett elkötelezni magát nagy szó egy olyan kecskétől, aki félt minden felelősség vállalástól. De ahogy összeköltöztek a félelmek szertefoszlottak. Szabadok voltak ebben a kapcsolatban, és mégis egymásban éltek. Elégedett volt magával, hogy végre megengedte a párkapcsolati teljességet, a sok viszontagság után. Ahogy ugrott és összeköltöztek csak a döntéseket kellet meghozni, az élet köré építette és segítette azokat.
Na, igen az a fránya kommunikáció abban az asszony a nyertes, van még mit tanulnia. Ezzel a gondolattal és finom horkantások közepette el is aludt.

Bella lágyan figyelte, ahogy a hímje ellazul a patái alatt. Morfi megszeretette vele a női lét élményét. Jóleső férfienergiával sütötte Őt, és Ő visszatükrözte mindazt, amit kapott. Látta magát mikor még egyedülálló anyaként, harcos amazon jelmezben küzdött a fennmaradásukért. Olyan jó lett volna egy erős hím oldalán, gyenge nősténynek lenni, De az élet sokszor nem azt adja, amit mi jónak látunk, hanem azt, amire szükségünk van. Találkozásuk első pillanatába beleszeretett Morfiba. Abban a pillanatban minden érzet: ijedtséget, izgalmat, lángolást, változást. Ahogy elkezdtek találkozgatni rájött, hogy a vágyott hím helyett egy gidát kapott. Halkan felkuncogott, de izgi is felfedezni egymást! A kuncogásra az alvó hím nagy horkolásba kezdett. Bella még ezt is szerette benne. De furcsa lenne, ha nem hortyogna mellette a ház ura- gondolta miközben olajozta a hátsó patákat. Merengett, míg gyakorlott mozdulatokkal masszírozott tovább. A kapcsolatuk elején még nem tudta elhagyni az én irányítok attitűdöt, de aztán megtanulta szép lassan a befogadást. Tudta, ha Ő nem vonul vissza és nem ad teret a Kecskeistennek, ami Morfiban még szunnyadóban volt, akkor az Ő Kecskeistenasszonya sem fog kibontakozni soha sem. Hagyta, hogy a gidából kecskebak legyen és közben Ő is kibontakoztatta kreatív nőstény énjét. A párkapcsolaton belül is rátalált magára, az írásra, amit úgy imád, és a női társakra, akiket ébreszt, úgy, hogy közben Ő is sokat tanul és fejlődik…
Szereti felfedezni a nőiségét, a kreatív varázs-asszonyságát…
- Morfeusz hortyogása megint nevetéssel töltötte el.

A nevetésre felébredt a ház ura és bambán nézett ki a fejéből.
Nem én voltam motyogta! Bella erre még hangosabban nevetett.
Nem én voltam… próbálta újra meggyőzni az asszonyt, azután a feje visszahanyatlott a párnára.
Bella letisztította a patákat, kezet mosott és odabújt élete párjához.
- Jól van, nem te voltál, - simogatta, míg el nem elaludtak egymás karjaiban.

Megjegyzés: (Morfeus mekkmondja mesesorozat)

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Mese
· Írta: Thalia
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 189
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.2592 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz