Bella tárt karokkal és szívvel várta a népes csivitelő, hápogó, röfögő, bégető, nyerítő, és imbolygó siserahadat.
– Sziasztok, lánykák! – köszöntötte Őket.
– Halihó, Bellácska! – érkezett a válasz. – Jöttünk hozzád beszélgetni, mert mindegyikünknek összegubancolódott a létező vagy nem létező párkapcsolata, és nem tudjuk kibogozni. Hátha Te tudsz segíteni – kezdte a csevejt Pipike. – Borinak támadt ez az örvendetes ötlete, és mi rögtön elindultunk hozzád, pedig gyümölcsnapot tartottunk az ivóban.
– Na, hát kerüljetek beljebb, kimegyünk a kertbe, és kényelembe helyezzük magunkat a pagodába. Morfi nemrégen építette, nagyon imádok itt lenni, főleg estefelé, mikor minden elcsendesedik, és érezni az este illatát.
– Milyen meghitt nálad – motyogta Kacsa Ancsa, mert már tudott beszélni kicsit.
– És csendes! – vakkantotta Szofi, aki a tizenkét kölyök után ezt tudta értékelni legjobban.
Aztán mindenki kényelembe hozta magát és szürcsölgette a Kecske által hozott italokat. Bella finom, fűszeres teáját kortyolgatta feltett patákkal, és várta, hogy belefogjanak a nőstények a meséjükbe. Türelmesen végig hallgatta Őket, csak a végszóra szólalt meg, amikor Borika elejtette, hogy milyen harmonikusan és szépen élnek Morfival, vagy ez csak a látszat?
– Milyen érdekes, hogy mennyire hihetetlen és elképzelhetetlen, ha valakinek van egy harmonikus párkapcsolata – kezdett bele a kecse. – Mindjárt valami hátsó szándékot, titkot és különböző „izéket” feltételeznek bele a népek. Ennyire nehéz elhinni, ha valami működik? Mi kellene ahhoz, hogy a hihetetlen, az elképzelhetetlen, a sokak által megvalósíthatatlan, mint pl. egy harmonikus párkapcsolat, hihető és elképzelhető legyen? Mikor engedjük végre meg magunknak az élhető boldogságot? Mikor nem lesz ez már illúzió és enyhén lenézett idill?
– Amúgy egyetlen párkapcsolatot sem lehet összehasonlítani a másikkal, hisz mindegyik a saját valóságában úgy jó, ahogy van. Ha harmonikus, azért, ha nem, akkor azért, mert pont abból tanul a két ember. Én csak azt tudom elmondani, hogy tennék én a Ti helyetekben, a választás már a Tietek, ez alól a felelősség alól nem bújhat ki senki. Az, hogy nekem milyen a kapcsolatom Morfival, azt úgy is a saját szűrötökön ítélitek meg, amihez nekünk már nincs közünk, és nem is érdekel bennünket. Inkább, ha tudjátok, csak szemléljétek a környezeteteket, ítélkezés nélkül! Bár ez nem könnyű, de ha odafigyeltek magatokra, sikerülni fog. Higgyétek el, a mi kapcsolatunk se mindig harmonikus, de mivel tudatosan figyelünk a másikra és önmagunkra, elég hamar észre szoktuk venni az ego-játszmát, és rendezzük a sorainkat. Mindig megállapítom, hogy azért működik ilyen jól, mert hagyjuk egymást önmagunk lenni, együtt is, és külön is haladunk az úton. Ehhez odaadottság kell, minden félelem nélkül. Erő kell ahhoz, hogy ne nőjetek egymás fejére, szeressétek, de ne birtokoljátok egymást, és adjatok teret a másiknak az önkifejezésre. Folyamatos tanulás és tapasztalás ez, de talán ettől szép ez az egész.
– Persze, lehet úgy is dönteni, hogy egyedül élsz, az is egy út, de megfoszt Téged a mindennapi tükörtől, amiben belepillantva dolgozhatsz magadon, és felfedezheted mindazt a rejtegetni valót, amit eltemettél magadban. A férfi a Te tükröd, úgy, ahogy az egész világ is az. De mivel vele vagy a legintimebb viszonyban, sokat tudtok fejlődni egymás mellett, ha odafigyeltek magatokra. Felnagyítja a nemszeretem részeteket, és rendesen meg tudja nyomni a piros gombot. Persze ez fordítva is igaz. A lehető legjobb, ha azonnal rendezitek ezeket a nézeteltéréseket kommunikációval egymás közt, és csendes elmélyülésben önmagatokkal.
– Az első és legfontosabb, hogy felvállaljátok ezért a felelősséget. Bármilyen a párotok, Titeket minősít! Lányok, ezzel a nyavalygással nem mentek semmire. Nézzetek a lelkekbe, ha igazán szeretitek a hímeteket, akkor tegyetek a párkapcsolatotokért, és ha már elment valami, ami visszahozhatatlan, akkor intsetek búcsút, azzal teszitek a legjobbat mind a kettőtöknek. Esélyt adtok még magatoknak, egy szeretetteljesebb és harmonikusabb kapcsolatra. Ha viszont van miért, akkor hajrá, vágjatok bele és tegyetek rendet az életetekben!
– Aztán most már bulizzunk, nekem is töltsetek egy pohár finom vörösbort, nem akarok a megmondó Bella lenni egész este! Itt az alkalom, örüljünk egymásnak, a nőiségünknek, a varázsasszony mivoltunknak. Kinek van táncolni kedve?
Megjegyzés: (Morfeus mekkmondja mesesorozat)
|
Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14 
Összes: 80
Jelenlévők:
