Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Múlt árnyéka

, 347 olvasás, maximum , 0 hozzászólás

Sors

Múlt árnyéka
kísért
néha
megáll,
visszanéz,
gondolkodik.
A pillanat
sas
percig
vár
és
tovaszáll,
martaléka
lesz
a
mának,
könnysebesen
emlékképek
könyvébe
kerül:
egy
kutya
két
emberpár,
séta,
foszlányok…
Elfordított fejek,
némán
ülő
döbbenet,
szíven
szúrt
csalódott
valóság.
Letakart lepel
issza
jelen
könnyeit,
viszi
magával
a
boldogabb
jövőbe.

Megjegyzés: 2015. november 18. csütörtök

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: maximum
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 96
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 115

Page generated in 0.0881 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz