Múlt árnyéka
kísért
néha
megáll,
visszanéz,
gondolkodik.
A pillanat
sas
percig
vár
és
tovaszáll,
martaléka
lesz
a
mának,
könnysebesen
emlékképek
könyvébe
kerül:
egy
kutya
két
emberpár,
séta,
foszlányok…
Elfordított fejek,
némán
ülő
döbbenet,
szíven
szúrt
csalódott
valóság.
Letakart lepel
issza
jelen
könnyeit,
viszi
magával
a
boldogabb
jövőbe.