Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tükörkép

, 166 olvasás, Wing_beat , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Szép a szív, ha szeretik,
Szép a mosoly, ha keresik,
És néha még az is megesik,
Hogy magammal vigyorgok a
fürdőben, csendben.
Csak én és én, a tükörképem, ketten.
Ő ott van, én meg itt vagyok,
Kezet nem is nyújthatok.
Csak kacsintok gyáván, félénken, fél
őrülten.
Csak én és én, a tükörképem, ketten.
Én gyenge halandó,
Földi szívvel álmodó.
Fel sem fogom, mit jelent,
Milyen a tükörképnek idebent.
A kérdésre nem válaszol, pedig kétszer
is feltettem.
Ő és én a tükörben, ketten.
A szemembe nézek, és nem izzik a
barna szempár.
Az emlékek elmentek, színük messze,
messze száll.
Nézek magamra és pofákat vágok,
Nézek, nézek, de már alig látok.
Átölelem magam és ringatom szépen,
Ő és én együtt, én a tükörképem.
Most csendben nézem az arcom
vonalát,
Nézem, de minden olyan sima odaát.
Nem gubancos a haj és nem piros a
száj,
Nincs fény, csak csend és félhomály.
Nézem magam és gondolkodom
éppen,
Hogy én nem lehetek a tükörképem.
Vár egy élet ott amott,
Ott szerintem mindent megkapok.
Mert itt borús a szem és kócos a haj.
Halkan súgom nekem, „semmi baj”.
És megfogom a kezem,
Én meg mi, a tükörképem ketten.
Csak írok vakon, lássátok,
Csak szólok némán, halljátok,
Mert mindig én nézek vissza.
A tükör innen kristálytiszta.
Látom, büszkén szenvedtek,
Az élet cellájában senyvedtek.
De én már rátok se nézek, én már
nem.
Hisz én vagyok a tükörkép idebenn.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Wing_beat
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 191
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 216
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1299 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz