Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: reménytelen vers

, 429 olvasás, K.Mária , 13 hozzászólás

Sors

Rímtelen aforizmáim vakotás tükörképeim. A hosszú úton szavaimról lehullt a máz.
Siettem volna, de csúszkáló sorvezetőmet nem látta jól szemem, estem-keltem.
És némaság-sebem is lassan gyógyult szóvá. ( először nyelni tanultam, nyál nélkül,
égett torokkal nehéz)
Most letelt a tíz év. Azt mondják újra a régi vagyok, de tudom, elkéstem.
Nem maradt semmim,
mert az évek magukkal vitték azt, amit a sors még itt hagyott.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Prózavers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 3
Kereső robot: 18
Összes: 82
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Kasperl
 · Sutyi


Page generated in 1.9868 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz