RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2015-11-17 17:05:02, 199 olvasás, ritmussolt , 0 hozzászólás
Valaha csikójaként az ősznek nekimelegedtem minden szélnek. Mikor a szekérre többet raktak, a szapora léptek megritkultak. A tudati szálak rejtelemmel, szerelemfonallal, halk sikerrel sokasodtak bennem, később bennünk. Visszalapozunk: mit, mennyit nyertünk. A betakarított életmorzsát örömeink cseppekben fokozzák. Ide, közelembe, jó barátok, poharam emeljem vígan rátok!
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς