Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Naptári megálló

, 199 olvasás, ritmussolt , 0 hozzászólás

Ünnep

Valaha csikójaként az ősznek
nekimelegedtem minden szélnek.
Mikor a szekérre többet raktak,
a szapora léptek megritkultak.

A tudati szálak rejtelemmel,
szerelemfonallal, halk sikerrel
sokasodtak bennem, később bennünk.
Visszalapozunk: mit, mennyit nyertünk.

A betakarított életmorzsát
örömeink cseppekben fokozzák.
Ide, közelembe, jó barátok,
poharam emeljem vígan rátok!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: ritmussolt
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 237
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.1907 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz