Istennel békülök
de mindig visszadob
választalanok lettek a jó szavak
nem ellenkezem
félek
kormos kapuk a tűz-falak
a kapzsiság eleven halottakat rak ránk
másság ez is
és az igazat nem tudom meg soha
mert rég nem fekete vagy fehér
nem is fehér vagy vörös
kétszázmilliárd szürkébe öltözött
Párizs nem
ezért ő most félős kisgyerek
remegnek a régi szép terek
inkább mégse békülök
úgy látom immár hasztalan
keresztény vagyok
nem játék agyaggalamb