folyton örömmel telten
gyűlölt egyhangú pillanatok nélkül
hasítani érlő időszeleteket veled
épen s lélekben fáradhatatlanul
mosolyunk nem futna őszbe
vágyaink tavaszfüzére
színeket rejtő
plazmaként festene végtelen eget
ám minden
álmot bontó éj kegye után
deres kézzel a hajnal integet
s az óra
szelíd mutatója egymagában indul