sepernék eget
űzném a fellegekből vett szikrázó dühöt
a szeretetért
mely őszvégén áradó tavaszomból jött
s hogy tiszta legyen lásd
szelném jeges patakok vizét is meztelen
csak hogy boldog lehess
akár egy illathalmazzal elkerített kert
mert szenvedések
közötti ösvényed folytán tudom van rá okod
megyek újra feléd
arcom majd rádnevet
s lehet hazudnék is neked de már azt sem tudok