Ahogy egykor téged szerettelek,
Elsöprő és heves érzelem volt,
Miként az óceán vad hulláma
Mossa a szomjazó tengerpartot.
Mint egy ártatlan, újszülött gyermek,
Ki a nagy világról mit sem tudva
A legelső lélegzetét veszi,
Úgy néztem rád először, kábultan.
A percek szüntelen száguldottak,
Az idő sebes szárnyán elrepült,
S közben eszem még fel sem foghatta,
Hogy szívemen tőrt döftél keresztül.
Mert szerettelek az első perctől,
Bevésődtél szívembe hirtelen,
De hangomra mindig elfordultál,
Kizártál életedből ridegen.
S ha neked teher minden érzelem,
Mi lelkemből te irántad fakad,
Bűnömet az Isten bocsássa meg,
De érzelmem örökre megmarad.