Csak fáj a szív, csak hasogat,
de már nem számolom a napokat.
A sok kínok közt töltött éjszakát,
mit tehetetlenül sírtam át.
Még fáj a szív, már haldokol,
a múlt könnyeiben fuldokol.
A világon most hol lehetsz?
Ál szerelmeddel kit szeretsz?
Még mindig fáj, még mindig éget,
és nem feledlek sehogysem téged.
Csak ülök magamban, s szenvedek,
mert a fájdalmam tehozzád vezet.
Még mindig fáj, de eljön a napja,
a szerelem börtönének te leszel a rabja.
S mit tőled kaptam gyötrelmet, stresszt,
attól kapod vissza, kit szívedből szeretsz.