Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem adom fel

, 201 olvasás, fekaagika , 0 hozzászólás

Remény

Rég eltűntél, és mégis mellettem vagy,
Mert fáradtan simogatja arcom
Október végén a nap lágy sugara,
Úgy, mint azon a tokaji napon.
Azok a percek, mik elszálltak hamar,
Visszatérnek hozzám, mint egy vándor,
S eszembe jut, hogy van értelme hinni,
És a Teremtőben szüntelen bízni.

Míg epekedik égő lelkem érted,
Míg távoli lényed ihletet ad,
Mint egy bolond, a vak reményt kergetem,
Mert szívemben szikraként megmaradsz.
Hiába mondja bárki, hogy adjam fel,
Mintha vak vezetne világtalant!
Hisz örök lángként lobog bennem a tűz,
Mely végtelen őserővel hozzád űz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: fekaagika
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 34
Jelenlévők:
 · A-ny
 · Raven


Page generated in 0.0386 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz