Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Régóta dobog a szó

, 256 olvasás, Gabben , 0 hozzászólás

Szerelem

Messzi léptek hangját hallom, kopognak felém.
Régóta hallom a hangot, szívem hozzád zenél.
Léptek hangja dobogásra vált, ha látlak téged.
S mégse tudom mondani, szívesen élnék érted.

Szívemben régóta füttyként szól a szél.
Hozza a léptek hangját minduntalan felém.
S nem mondtam, nem mondom néked a szót.
Mely hosszú idő múlva is feléd tornyosul.

Feléd tornyosul, mint hegycsúcson a torony.
Mely a felhők közé vág egy édes alkonyon.
Talán én vagyok a torony, s te vagy a szél.
Te vagy, ki a felhőt hevesen viszi felém.

S mikor odaér, én minduntalan állok tétován.
Várom, hogy a jó villámként csapjon reám.
Belém csap, de még mindig nem mozdulok.
Szívemben a rezgő hangok a pillanatok.

Pillanatok, melyek még mindig hozzád húznak.
Szívemet nem engedik, csak a tévútra.
S ennyi volt, s ennyi lesz, mindörökké!
Szívem nem lesz másé, csak az ördögöké!

Megjegyzés: 2001. 06. 26.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Gabben
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 327
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 351
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2166 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz