Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A nyár szeretője

, 409 olvasás, Cs Nagy László , 1 hozzászólás

Gondolat

Voltam szeretője a röpke nyárnak,
nem vetettem árnyékot semmire.
Egemen a felhők tornyosulva állnak,
az ősznek már nem lettem senkije.

Mikor a fény lassan erdőkre térdelt,
és parádés-zöldet imádkozott,
az ösvény alattam halottra dermed,
és fénytelenné lettek szűz gyöngysorok.

Fakóvá váltak szeretkező szavak,
hideggé lettek forró ölelések.
Igaztalanná a nyári igazak,
belém vájtak mint villanó kések.

Felöltöttem az elárult világot,
nyarunkat vérző csokorba kötöm.
Az elhervadt, reménytelen holnapot
magányos magam levelére öltöm.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 344

Page generated in 0.2374 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz