Mint kis patak,
mely eső után
folyóvá dagad,
s a völgybe zúdulva
útjában törve, zúzva,
mindent magával
ragad.
Mint kis parázs
a hamu alatt,
mely egy fuvallatra
őrjöngő lángra kap.
Mint csendes völgy,
ha alóla a láva
felszínre tör,
reng a föld,
s dől a világ.
Ilyen legyen
a szerelem,
ha rám talál!
Őrjöngő lángra
gyúlva
égesse a szerelem
hamuvá a múltat,
s elavultat!
Rengjen életem
biztos talaja,
söpörjön el
mindent
az érzések
vihara!
Olyan
legyen a szerelem,
mint éhező szájában
egy falat kenyér,
szívemen egy
simogató tenyér,
ringató, édes ölelés,
vihar után csendes
feledés.