Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Szőke EQ

2015-10-20 09:05:01, 344 olvasás, annunziata , 0 hozzászólás

vers, versek, szerelem, szerelmes, szeretet,

Bennem a hevület, nyakadban a feszület, ezen még most is nevetek.
Az Én szemem végig nyitva, mindent értek,
és bocsánat, de beszélek is róla.

Azon gondolkodtam, megkérdezem,
hogy a Tied vajon csukva,
vagy nyitva?
és csak úgy teszel mintha…?
Mintha nem látnál semmit? Mintha nem gondolkodnál semmin?
Mintha az egész semmi volna?
Akkor miért érzem azt, mintha az egész egy hazugság volna?

Én nem tudom a jövőm, merre tart az utam,
de a Sorsunk a megvilágosodás sötét erdejénél döntötte el találkozásunk.
Én épp a sűrű erdőben sétáltam, ahol általában, az otthonomban.
Míg Te
a láthatatlan kerítés mellett tanakodtál, hogy átlépd-e vagy se.

Még most is gondolkozol?
Veszítsd el a fejed, üvölts, ha kell,
ahogy tetted.
Csak ne topogjunk egy helybe, mert az mindkettőnket megsebezne.

Kinyomtatom