Elhagyom minden reményem s vágyam, el
Véled minden romom s fájdalmam, el
El innét, e kietlen pusztáról, mely csupán fájdalom hona
El tova, egy másik útra fel
Levelek száza hull mögém, ám egy sem már az enyém
Mind elhull, s véle magam én
Új hold kél, s utam csillagok fénye ragyogja
Majdan virrad az első fény, úgy utam véget ér
Megjegyzés: ezzel szeretnék új műfajt alkotni (adfectus), aminek az a lényege hogy a vers tartalmát és érzelmi világát megfelelő aláfestéssel adjuk át, így éreztetve mindazt az érzést, amit érzett az író, mikor leírta művét.