Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem tudom

, 292 olvasás, K.Mária , 13 hozzászólás

Sajgó lélek

Esténként oda álmodom magam.
Át a hídon a Kis-Duna felett,
a Tolnai- nagykanyar,
majd tovább, egyenest.
A Slezák-tanyánál jobbra,
a névtábla ott már közel.
Új, a réginél kicsit nagyobb,
"Európai falu"
pedig,
itt semmi sem változott.
Vének a fák, a víz, a por,
a gólyák a régi kéményeken.
Talán a házak mások,
de meglehet,
csak én hiszem.
A múlt, mint jó futó beért,
s most egymásnak lódítunk nagyot.
Én azt, hogy meghalok...
Az ősz már negyvenszer fordult
hulló szirmokért nélkülem,
most indulhatnék,
de a búcsútól félek.
Itt is megszerettem az őszikéket,
azt hiszem...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 66
Regisztrált: 4
Kereső robot: 20
Összes: 90
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo
 · Pacsirta
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1343 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz