Múltam szava éjben
még átölel engem,
gyúl a fáklya bennem,
mily sok a vesztem...
Csavargó érzelmek,
üvöltő magány,
nem maradt énnékem,
nem maradt anyám!
Nincs, aki átölel,
ki letörli könnyem,
hol van sok jó tanács,
mely körülvett bölcsen?
Szorul a jelenkor,
megnyílik a mélység,
elveszett világ ez,
hol a remélt kékség?
Egyedül vagyok itt,
velem a félelem,
árva a reszketeg,
megcsonkult életem.
Jer anyám, jer hozzám,
csitítsd a lelkemet,
zavarj el egemről
minden zord felleget!