Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Visszapillantás

, 177 olvasás, ritmussolt , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Nem azt sajnálom, amit meg sem értem,
nem Ariadné fonala hiányzik,
sosem kellett Minotaurusztól félnem,
labirintus-falból néhány kő áll itt,

tanúhegyeim mélybe porladt szirtjén,
fotóit szívem fölött, belül őrzöm,
sok tanulsága csüng éveim ívén...
Fakult montázsok már ezen az őszön.

Tulajdonképpen semmit sem sajnálok,
még nyerhetek is keveset a sorstól:
idővonalamon növekvő számok
mindegyike sötét emléket cáfol.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ritmussolt
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 236
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1548 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz