A mély majd újra megremeg,
szakadva törnek ezredek.
Jégkor előtt, vagy Új után,
mindegy, mi mérgezzük bután.
Hallod? Remegve szól a hegy,
a Föld miattunk nagybeteg.
Fáradt, zokog, de meg nem áll,
áldozza csendben önmagát.
Egy kis virág szól, halk fakó.
- Hideg a nap, a szél, a hó.
Lefekszel mellém Századunk?
Észre se vesszük, megfagyunk...
Megjegyzés: (Pályázati vers volt, Szvet Tamás és Takahashi Atsukó, Ontakesan c. témaképéhez, az "Őszikék 21. század "-on)