Gábor a fővárosban élt, a műszaki egyetemen dolgozott, Kőrössy professzor mellett segédkezett a fizikai tanszéken. Kicsit bogaras volt, nehezen létesített kapcsolatokat, furcsa gesztusai miatt sokan utálták. Legutóbb például Kondor professzort kergette az őrületbe, amikor beült egyik előadására, és kérdéseivel boncolgatni kezdte a kohéziós kötések teóriáját. Megtehette volna, hogy a kérdéseivel a tanszék irodáján ostromolja Kondort, de gonoszkodó hajlamát így jobban kiélhette, közönség is volt hozzá. Hibás emberi jelleme ellenére abban mindannyian egyetértettek, hogy Gábor előtt nagy jövő áll, mert zseniális elméje van, kreativitása, kombinatív képessége meghaladta valamennyiükét.
A délutánokba nyúló hajtás után nem sietett haza, nem várta család, rokonaival alig tartott kapcsolatot, és különben is imádott szöszmötölni a szerény laboratóriumban..
Szabad bejárása volt a többi tanszék szakhelyiségeibe is, így kísérleteit komolyabb felszerelésekkel is ellenőrizhette. A portás már meg sem lepődött azon, hogy Gábort még este tizenegykor is az épületben találta, többnyire csak köszöntötte, aztán rótta körútját tovább az egyetemen. Kedvenc szakterülete az anyagok részecskéit összekötő erők, energiák működése volt, feltételezte, hogy ezek a kötésmódok befolyásolhatók. Eljutott odáig, hogy képes volt a kötéseket koncentrálni, vezérelni, sőt külső energia nélkül rá tudta venni a kapcsolatokat, hogy a támadási felületen koncentrálódjanak Kísérletezett, készített egy piciny gömböt ami belül üreges volt, viszont a burkolata azt a speciális ötvözetet tartalmazta, amit kidolgozott.
Bemutatta a tanulóknak, és egy ajánlatot is előterjesztett: egész évben fizeti annak a diáknak az ebédjét, aki behorpasztja, kilapítja vagy bármilyen módon deformálja az általa készített golyót. A legkülönösebb próbálkozások következtek, a leleményes hallgatók úthenger alá tették (behorpadt a beton), gőzkalapács alá pakolták (eltört a működtető kar), trotillal robbantották egy vastömbbe ( bepréselődött a vasba), gyémántbevonatú flexszel próbálták szétvágni (kicsorbult a flex éle), végül belátták, nem bírnak vele. Gábor szabadalmaztatta ugyan az eljárást és az anyagszerkezetet, de aztán nem sokat foglalkozott vele, új témába vágott.
Történt egyszer, hogy az egyik értekezleten Kondor professzor Gáborra támadt, becsmérelte, pózoló majomnak titulálta, kísérletét szemfényvesztésnek minősítette. Gábor csak nyelte a sértéseket, végül felugrott és kirohant a teremből. Este későig dolgozott, egy olyan védőöltözetet készített, melyet az általa feltalált anyagból állított össze. Másnap este felöltötte a védőruhát és felkereste a professzort a lakásán. Kezében egy kés volt, megpróbálta vele elvágni Kondor professzor torkát. Ellenfele azonban jó erőben volt, reflexei kitűnőek voltak, egy felkapott asztali lámpával kiverte Gábor kezéből a kést.. Mivel a védőöltözet jól funkcionált, a támadónak semmi baja nem esett, ezért tudott védőkesztyűs kezével Kondorra sújtani. Az ütés végzetes volt, nem is annyira az ütés ereje ölt, inkább az anyag hatolt be akadálytalanul a professzor koponyájába. Mivel tanú nem volt, a rendőri vizsgálat képtelen volt megállapítani mi lehetett a gyilkos fegyver, és nem utalt semmi a tettesre sem.
Gábor vérszemet kapott. Az egyik miniszter az egyetemi támogatások megnyirbálását fontolgatta, egyik éjjel Gábor őt is felkereste, és egyetlen ütéssel halálosan megsebesítette. A vizsgálódó rendőröknek még tudott személyleírást adni, de aztán elhunyt. A nyomozást Molnár őrnagy vezette, szöget ütött a fejébe az elhunyt egyik mondata: „furcsa öltözékben volt, mintha fémes lett volna”. Fia a műegyetemre járt, ő mesélte, hogy az egyik tanársegéd hord néha igen furcsa, fémesen ható öltözéket. Rövid nyomozás után rájött az összefüggésekre, Gábort letartóztatta, de még el sem kezdhette igazán a kihallgatásokat, mikor megjelent két öltönyös úriember, olyan papírokkal és igazolványokkal, milyeneket Molnár őrnagy még sohasem látott. Hiába telefonált a minisztériumba, felettesei mind arra utasították, hogy bizony át kell adnia a foglyot az érkezőknek.
A két ember Gábort egy titkos katonai laboratóriumba szállította, ahol elmagyarázták neki, hogy a haza veszi igénybe szolgálatait, ügynökök részére kell áthatolhatatlan öltözékeket készíteni. Finoman megzsarolták, hogy ha nem hajlandó velük együttműködni, gyilkosként fogják bíróság elé állítani. Az első védő öltözéket annak az ügynöknek készítették, akinek feladata volt egy iszlám terrorista likvidálása. Már az arab határon lebukott az ügynök, egy csomaghordó kocsi elsodorta, ő meg csak leporolta magát, mintha mi sem történt volna. Ment tovább kifelé a reptérről, a biztonságiak váltig kiabáltak neki, hogy álljon meg, de, mintha süket lett volna, nem hallgatott rájuk. Végül az egyik őr rálőtt, de biztosak voltak benne, hogy nem találták el, mert az ügynök ment tovább. Bevágódott egy taxiba, és a központból kapott címre vitette magát. A terrorista éppen társaival tartott megbeszélést, amikor felé közeledett az ügynök, előkerültek a fegyverek, de ő csak haladt kiszemelt áldozata felé. Egyetlen ütéssel törte be a fejét, mintha valami vasdorong lett volna az ökle helyén.. A legközelebbi arab fegyverének csövét egyszerűen megmarkolta, mikor az lőni kezdett, felrobbant a fegyver, a lerepülő szán az arab torkába fúródott. Egy másik alak egy géppisztoly tusával mért erőteljes ütést az ügynök fejére, de a maszk szerű külső burkon a fegyver egyszerűen elgörbült.. Miután végzett a maroknyi csapattal, visszaverekedte magát hazájába. Hasonló akciókkal sikerült a bűnözők sokaságától megszabadulni. Gábor azonban itt sem unatkozott, a kitűnően felszerelt laboratóriumban sikerült kidolgoznia egy destabilizáló „vírust”, amivel az öltözék koncentrálódó kötéseit fellazíthatta. Belebújt az első ügynök öltözékébe, ami nagyjából illett is rá, kézbe vette a vírustőrt, és rövid tusakodás után átverekedte magát az őrségen. Zsákmányolt egy terepjárót, aztán végképp eltűnt őrzői elől.
Gábor soha többé nem adott életjelt magáról. Mesélték, hogy néhány igen furcsa bankrabláshoz lehet valami köze, melyeknél a széfet valami brutális anyaggal egyszerűen összetörték, sőt a menekülő bankrablót egyik esetben a lövések sem állították meg, de ezek az esetek lezáratlanok maradtak. Mivel többé nem ismétlődött a hasonló módszerű bankrablás, feltételezték, hogy Gábor elegendő pénzt gyűjtött magának a gondtalan élethez. Bizony, ha a Fidzsi szigetekre is kiterjedt volna a nyomozás, kiderülhetne, hogy a kissé bogaras, közelmúltban letelepedett milliomos nem más, mint a zűrös zseni, Gábor.
|
Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14 
Összes: 80
Jelenlévők:
