Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Nap-lélek

, 374 olvasás, Magyari Emese , 2 hozzászólás

Misztikum

Zord és baljós vihar-jövőn töpreng
(összevont felhő-szemöldökkel) az Ég;
s hiába sors-hulló az ónos könny-rend,
felkavart por-szíve múltat falaz még...

Néha bősz villámba torkollik dühe,
monstrumként tivornyázik, dúl, cikázik!
S mit tűr – lányként, úr-alant fekvő Dűne?
Homok testével csak szél-ostor játszik...

Bosszú-nyalábok, kék-ezüst korbácsok,
szürke titkok emésztik természetét...
S hogy ne tartson e ”csillagtalan” átok,
feltűnik közöttük, mint arany pecsét:

ki fény-íriszt rejt, s horizonton éled,
─ millió sugárra bomló... Nap-lélek...

Megjegyzés: 2015-09-25

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Szonett
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 21

Page generated in 0.0418 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz