Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Utópia

, 218 olvasás, fekaagika , 2 hozzászólás

Szeretet

Bárcsak látnám mosolyodat
Fiam arcán elterülni.
Ez csak ártatlan gondolat,
Melyben oly jó elmerülni.

Barna szemed örökölné
Egy új, parányi kis élet.
Gondok közt örömöt lelnék,
Ha mosolyogva rám nézne.

Többé nem csak sóvárogva
Szívemben őrizhetnélek.
Szívem alatt hordoználak,
Majd újból megszeretnélek.

Láttalak már álmaimban
Bűvös, mesés éjszakákon,
Óva tartva karjaidban
Kinek én adtam világot.

Minden egyes alkalommal,
Mikor reggel felébredek,
A zord valóság belém mar
És könnyek közt feleszmélek.

Legbelül csak reménykedek,
Kapaszkodok szüntelenül,
Tökéletes álomképben
Bízva, hogy majd beteljesül.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: fekaagika
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 32

Page generated in 0.0265 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz