Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Haza sirató

, 294 olvasás, starics ibolya , 16 hozzászólás

Sajgó lélek

Forró szelek fújnak keletről,
izzó levegő rezeg a száraz
föld felett.
Idegen lábak súlya alatt,
a drága magyar föld remeg.
Sírnak a fák, könnyeznek
a fellegek, sóhajtva
zúg a szél, a magyar
föld felett.
Vigyázzatok! súgja,
veszély közeleg!
Ne higgyetek!
Ne higgyetek!
Szomorú arcok,
szomorú szemek,
hamis álarc mögött,
gyilkos indulat
rejtezhet.
Vad agresszió várja
ki útjukat állja,
elsöpri árja eme
újkori söpredéknek.
Elveszi, mi tőle elvétetett,
veszteni valója nincs!
S ha volt, rég elveszett.
Hátuk mögött a halál,
éhség, hontalanság,
szívükben harag,
s közöttük árnyékként,
a terror halad.
Fülükbe súgja, menj!
Vedd el, a tied! Ne hagyd
magad!
S egy hamis álomtól hajtva,
mindent eltaposva, a
horda csak halad.
Ó, lusta, gazdag Európa,
ha nem ébredsz fel végre,
egy szép álomnak,
szabad békés Európának
tán örökre vége!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 3
Kereső robot: 25
Összes: 232
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.27 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz