Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fonák világ

, 251 olvasás, Szucsj , 3 hozzászólás

Gondolat

1. (álvilág, hamis életcél)

Az igazat a néma ordítja
a lárvaarcú hazug pofákra;
sarat nem a kéz, a sár dobálja
másra: a fejed tele van hányva
sötéttől fénylő hazugságokkal,
s mindig átmeneti korokban élsz,
veszett ordasok között bárányként;
az életcél: cédaság, celeb-lét.

2. (csak kimosott aggyal)

Csillog a bóvli, ragyog a trágya,
dülledt szem a műmellet mustrálja,
kocsányon folyik ragacsos nyála;
szeme világa páráll, kiürül,
s azzá lesz, ami lenni is akart:
koponyájában ülhet legbelül,
gondtalan gondolattalanságban,
kimosott aggyal, egyes-egyedül.

3. (ha Istent játszol, nem félsz?)

Tátog ránk az üresség, a hiány,
a fonákság is ki van fordítva,
mégsem fordul színére a világ –
sötét végzetünk torkába rejtett
azonosság: a biztos elmúlás
még nem tudatosult bizonyosság,
(rajtunk kívül csak más lehet halott)
hisz’ élünk, mint a halhatatlanok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10
Összes: 21
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0438 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz