Ahogy a parton kavicsot szedett,
dereka hajlott, arca nevetett.
Ahogy kövét a vízbe vetette,
gyűrűk születtek ringva, remegve.
Ahogy tündér-testtel indult felém,
három percre beleszerettem én.
Elsétált előttem forró bájjal,
ringatóztam szerelem-dagállyal.
Alig haladt kicsit, visszanézett:
pillantása kábító igézet.
De a horizont ellopta lassan,
hogy a lányt parány pontként láthassam.
Ketten maradtunk, én, s az üres táj.
Otthon kedvesem már biztosan vár.
Egy követ a vízbe hajítottam,
s elfeledtem, hogy szerelmes voltam.