Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szeptember

, 458 olvasás, maximum , 5 hozzászólás

Természet

Bágyadtan kandikál
ki
az
útszéli
fű,
csiga
lóg
reggeli
harmatcseppen.
Bámészkodó szél
fésüli
fák
aranyhaját.
Feslett szerelem
járkál
erdők
mélyén,
agancsok
csattannak
kéjelgő
vágytól
égve.
Borongós kedvű
szeptember
mászkál
erdők
felett,
szemében
ravasz
napsugár
ül.
Mélázó ökörnyál
hajol
meg,
égő
orcájú
csipkebokor
előtt.
Belép a
csend,
levél
sem
zizzen,
átadják
magukat
meghitten
a
csepergő
esőnek…

Megjegyzés: 2015. szeptember 07. hétfő-13. vasárnap

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: maximum
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 211
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.6147 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz