Mit számít, mondd meg, ha bűnt bűnre halmoztam is,
mit, ha már megölt? Szemedben akkor is hamis
a szív, mi bennem a vért s az igét tereli?
Az ítélet: itt élet-halál – életteli.
Mosolygó szívkeserv a szép, otromba szelíd:
tavasz vigyorú cafka, ha magának kerít.
Mondd, ha hószín fátylad egyszer végleg ellopom,
arcod is enyém lesz örök márványszobrokon?