Nyugalom pihen az ágyamban.
Színtiszta, sötét, gyémántfényű éj.
Igazi álmot csókol rá a kéj,
És ami bennem volt, már benne él.
Ellopta szívemet a szerelem.
Karmai élesek,
Szemei fényesek,
Koszos érzései félelmetesek.
A céltalan jövő kötelet fon nyakam köré.
Álmodom az életem,
Keresem a végzetem,
És hiszek abban, amit sosem képzeltem.
Az értelmetlen lét átölel a világban,
Mindent kaptam, de semmit sem kívántam,
Elindultam veled egy másik irányban,
És semmivé lettem egy érthetőbb halálban.