Mintha minden hang visszhangként szólna,
mintha a zaj bennem zakatolna,
jéghegyek torlódnak
ilyen rideg robajjal;
mélyükben rejtve
csendmagzat-alakzatom,
aki vagyok,
hallgatag
remeteként saját
csigaházamba
csavartan,
nézem magamat,
emberarcodat,
elmerülve gondolatban,
maroknyi aranyporral,
olyan, mint a sivatag homokja:
értéktelen, akár csak én
a mai konzumpokolban.