Arcodon
megtört fény
játszik,
viaszba
öntött
szobor
tested
már
nem
fáj.
Kereslek,
kutatlak, zizzenek
az
árnyak,
elvittek
magukkal!
Elmúltál!
Fájó
emléked nyomora
kapar
az
ajtóm
előtt.
Ha
becsukom a
szemem
újra
látlak,
egy
fakó
alak.
Most
már tudhatod,
bármit
tettél,
megbocsátom,
ha
meghasad
a
szívem,
akkor
is
kimondom:
szerettelek…