Navigáció


RSS: összes ·




Regény: A keringők éjszakája, 16. fejezet

, 255 olvasás, larissza , 0 hozzászólás

Szerelem

Újra Wolf karjaiban

Mit mondhatnék a híres Rózsa Liliomról? 2 birtok úrnője, egy kitűnő autóversenyző és profi táncosnő. Valóban, de mindez elenyészik amellett, hogy halálosan szerelmes, és ezt nem lehet elfelejteni vagy enyhíteni, bármennyire is próbálja. A halál is nagy szerepet játszott eddigi életében, és ebben Wolf L'amourette kapta a legnagyobb szerepet.
Wolf, Wolf... Hányszor mondja ki boldogan ezt a nevet, és hányszor olyan fájdalommal, hogy majdnem megszakad a szíve! Mindezek ellenére annyira szereti, hogy boldogan meghalna érte. Nem tudja, hogy Wolf mit érez iránta, kideríteni sem tudta eddig, de már egy ideje nem is érdekelte. Csak az számított, ha hozzáérhetett, ha láthatta, vagy csak olvashatta a levelét, amit nagy ritkán küldött, távoli országokból.
Épp egy estélyt szervezett Monte Carlo-i birtokán, ahol Tommal, Zoltánnal és a kis személyzetével élt. Ritkán látogattak Magyarországra, akkor is csak családjukat látogatták meg.
Az estélyt 25. szülinapja alkalmából rendezte és hogy Zoltánnal megnyerték zsinórban az 5. Éjszakát, csak a hab volt a tortán. A partit csakis a legközelebbi barátainak, szövetségeseinek szervezte, akiknek életét köszönheti. Ahogy szokás, nagyon diszkréten, futárokkal, megbízható emberekkel oldotta meg a meghívók kiosztását, csakis a vendég kezébe, amiket azonnal el kellett égetniük, amint megkapták. Mindig is óvatos ember volt, kivéve, ha Wolfról volt szó. Olyankor bármit megkockáztatott. Vállalta ebben az esetben is, hogy valahogy eljuttatja hozzá meghívóját, bár tudta, hogy veszélyes és felesleges. A férfi mindig tudott róla mindent, mégis, pár szót szeretett volna hozzá szólni.
Minden barátjának személyre szóló meghívót írt, nagyon ügyelt arra, hogy hű maradjon önmagához. Nem akart mindenkinek egy személytelen, másolt levelet írni, másolt aláírással. Wolf levele a következőképpen szólt:

"Drága Wolf!

Pontosan tudom, mennyi elfoglaltságod van, de szeretném, ha szorítanál egy kis időt az estélyemre, amiről nyilván mindent tudsz már. Mindenki itt lesz, aki számít, természetesen a legdiszkrétebb módon.
Már fél éve, hogy utoljára láttalak, s egy levelet sem küldtél. Remélem, részletesebben elmeséled majd nekem, mint az embereim, hogy mi történt veled ez idő alatt. Ne aggódj, a tieid mindenről tájékoztattak téged velem kapcsolatban. Nincs előtted titkom továbbra sem.
Nem tudom, mit is írjak még, hogyan is győzzelek meg. Ha te nem akarsz, úgysem jössz el hozzám, ezt sajnos le kell nyelnem minden egyes alkalommal. Már nem bánom.
Örökké várni foglak.

Lora"

– Elena! – szólt Lili a szobalánynak, aki egyben a legújabb tanítványa volt. – Elena!
– Elnézést, Úrnőm, épp...
– Nem érdekel, a lényeg, hogy végre itt vagy! Kérlek, készítsd elő és akaszd ki azt a keringőruhát, amihez a fekete köpeny és... Szóval, Wolf ruháját! Aztán lemegyünk a pályára gyakorolni.
– Igen, Úrnőm!
– Már mondtam, hogy magázz, de ne úrnőzz! Liliom vagyok.
– Igen, Liliom.
Rózsa Liliom, nem csak autóversenyzői és táncosnői tudásában nem változott, és páratlan szépségéből sem veszített semmit, amivel az élet megáldotta. Nem fogott rajta a kor és szebb volt, mint valaha. Mit sem változott hosszú haja, gyönyörű szeme és alakja, s mindezt nemcsak Wolf miatt, önmagát sem tudja máshogy elviselni. Kinyitotta azt a szekrényt, melyben versenyzős ruháit tartja, és kiválasztott egy összeállítást. Pánt nélküli top, bőrnaci, combig érő csizma, egy átlagos cucc, majd, ahogy szokott, a tükör előtt öltözködött. Ilyenkor mindig eszébe jutott a nagy baleset, minek nyomai még ott voltak testén, s el nem fognak tűnni soha.
– Liliom, meghoztam a ruhát. Ön igazán gyönyörű – mosolygott.
– Ugye még meg fogom ezt szokni magamon, ebben az életben? Hagyd csak abba, nem kell fényezned! Ezek a nyomok nem rossz emlékek. Inkább akaszd ki a ruhámat, öltözz át, és menjünk végre!
Elena megtette, amit a nő kért, majd ő is átöltözött, míg bemelegítette CRY-t. A lány beült a mestere mellé, aki most nem a vidámparkhoz vitte el, amit egyébként bátran használhatott, amennyiben még mindig számíthat rá a Ride. Oda vitte a tanítványt, ahol minden elkezdődött.
– Elena, gondolom, ismered ezt a pályát. Igaz, nagyon lepukkant, mióta utoljára itt versenyeztem, mert nem merik sokan használni. Átkozottnak tartják, mióta itt "meghaltam". Az emlékemre egy régi barátom tartja fenn, hogy le ne rombolják. – Itt dudált egyet, majd ez a bizonyos barát lassan kisétált az épületből.
– Lili, rég jártál errefelé – mondta komoran, majd egy széles mosoly húzódott arcára.
– Anita Blake – szállt ki a kocsiból, majd átölelte a volt tánctanárát, azt a bizonyos Anitát, aki egykor a nagy Savo H. Veyron szerelme volt, és egy ideje Monte Carlóba költözött táncot tanítani, hogy közel maradjon kedvenc régi tanítványaihoz. – Nem járt itt titokban sem, ugye? – kérdezte könnyes szemekkel.
– Sajnálom, de az embereid jól tudják, több, mint 1 éve nem járt már a városban.
– Na, mindegy, bemutatnék neked egy új tanítványt, a szobalányom, Elena.
– Anita vagyok, örülök, hogy megismerlek, és kérlek, tegezz nyugodtan! Hány éves vagy, Elena?
– Szia Anita, sokat hallottam rólad, 16 vagyok. Örülök, hogy valaki fenntartja ezt a pályát, Lora Heat rajongójaként hatalmas megtiszteltetés, hogy itt lehetek.
– Csak halkan mondd ezt a nevet, Lora Heat már réges rég halott. Rózsa Liliomként, pedig nem is versenyzel, csak tanítasz, jól mondom? – kérdezett Anita.
– Ez pontosan így van, lemondtam az autóversenyzésről. Egyébként bárki bejöhet ide, igaz, csak 1-2 versenyző jön le gyakorolni, akik nem félnek az "átoktól" – nevetett Lili. – Látom, ide költöztél, a kis házad pedig nagyon tuti – jegyezte meg Lora.
– Igen, de szerencsére a hóbortom miatt a párom sem hagyott el, csak most épp dolgozik. Gyakorolni jöttetek? – Liliom bólintott. – Akkor megyek, bekapcsolom a fényeket.
Lili beült az anyósülésre, Elena pedig a kormány mögé, viszont a régi Heat kisasszony nem kért a lámpából, Anitának kézzel kellett indítania. Semmi gond nem volt belőle, elkezdődött az óra.
Elena már sokat vezetett Lili mellett, és rendkívül gyorsan fejlődött. Rengeteg trükköt ismert és a sebességgel sem volt sok gondja. A mester büszke volt rá, de 1 évig csak gyakorolni engedte tanítványait. Ez a módszer mindig is bevált, egyetlen fiatal sem szenvedett még balesetet, aki a kezei alól emelkedett ki.
Később lejött a pályára egy igen jó verda. Lili messziről nézte meg először, majd közelebb gurult, miután a sofőr Anitának kifizette a használati díjat. Cry vette Anita adását.
– Érdeklődő egy fickó, szeretne megismerkedni veled – mondta Anita.
– Mondtad neki, hogy ki vagyok?
– Az engedélyed nélkül soha – válaszolt a nő. – Idejössz?
– Gurulok, majd én bemutatkozom, köszi az infót. Cry, induljunk!
– Igen, Liliom kisasszony! – válaszolt a kocsi.
– Ne butáskodj, dolog van! Alakulj át, amíg helyet cserélünk Elenával!
– Parancsodra, Lora! – Cry teljesítette a parancsot, majd a két nő beült.
– Kezdődik a móka, ez itt Maxim, egy régi ismerős, de a startig csak lassan gurulunk.
– Lora Heat vagyok, örvendek – nyújtotta ki kezét a sisakos nő, mire a látszólag fiatal srác elnevette magát.
– Na, persze! Én Maxim vagyok, te pedig tuti, hogy nem vagy Lora Heat. Vagy ha valóban itt vagy, akkor csak egy szellem lehetsz.
– Meglátjuk, Öcsi! – Cry visszahúzta az ablakot, leadta a jelet Anitának, aki már indította is a versenyt.
Érdekesen alakult, ugyanis Liliom megverte a srácot, de nem olyan könnyen, mint hitte. Nem gondolta volna, hogy haladók is lejárnak ide edzeni. A pálya elején még vezetett is a srác egy kis ideig. Miután beértek, kiszállt, ahogy szokott, levette a sisakot, és megmutatta arcát. Maxim rácsodálkozott.
– Ki a mestered? – kérdezte Lili kissé ingerülten.
– Bocsásson meg, hogy kételkedtem. Tom Heat a mesterem – válaszolt tisztelettel.
– Tegezz nyugodtan! Szóval a bátyám? És hol van? – nyugodott meg.
– Hamarosan érkezik, csak elintézett még valamit. Pontosabban csak akart, ugyanis téged akart lehozni ide, mert nem hittem neki.
– A telefonom pedig otthon maradt – nevetett a nő. – Kölcsön adnád a tiédet? – Maxim már nyújtotta is. – Köszi. Tom, itt Lora. A pályán vagyok, gyere nyugodtan. Szeretlek.
A két testvér már 2 napja nem találkozott, mindketten elfoglaltak voltak, és nem mindig egy időben voltak otthon. Tom azóta sem nősült meg, nincs olyan nő, akiben meg tudott volna bízni a testvérén és unokahúgán kívül. A cége még működött, de már nem volt társa, mert át akarta verni, amit szerencsére időben észrevett. Azóta az ex társ a hűvösön van.
– Drága húgom, milyen rég találkoztunk már! – ölelte át boldogan.
– Bátyám – viszonozta –, rávetted magad a tanításra?
– Szívességet teszek valakinek, aki...
– Megint átvert egy nő? Szegénykém – ölelte meg megint. – Jól vagy?
– Már megszoktam – nevetett.
– De ez nem normális. Nem megyünk el vacsizni valahova? Mondjuk hozzám? – kacsintott.
– Mehetünk. Jó éjt, Maxim, holnap felhívlak, mikor lesz a következő órád.
– Jó éjt, Mester! – Lora nagyot nevetett.
– Most, mi van, húgi?
– Semmi, jó éjt Maxim! Egy szót sem arról, hogy élek, a nevem Rózsa Liliom, oktató. Ha bárkinek kikotyogod, Monte Carlo-i bosszút állok. Anita, köszönöm a közreműködést, nemsokára megint eljövünk Elenával, mert ettől fogva itt gyakorol.
– Itt leszek, Lili – mondta, majd megölelte őt, aztán Tomot, és bement a házba.
– Cry, hozd haza Elenát, gyere mögöttünk!
– Igen, Lora.
A vacsora nagyon jó hangulatban telt el, végre csak ketten voltak, és hosszú órákon át beszélgettek. Szerencsére nem hallották hírét, hogy Lora Heatet látta valaki, így az a bizonyos bosszú egyelőre elmaradt. Másnap este jött a híres parti.
– Köszi, hogy nem hagytál magamra – mondta Lili szeretett nagybátyjának, miközben az segített neki felhúzni kedvenc keringőruháján a zipzárt.
– Mindig itt leszek neked, Lora – válaszolt, majd bekapcsolta nyakláncát is. – Ugye tudod, hogy Wolf is itt lesz? – A nő bólintott. – Felkészültél?
– Nem, erre sosem tudok felkészülni. Ha ki is találnék előre valamit, az úgysem úgy történne, szóval nem érdekel – sóhajtotta, majd átölelte Tomot. Felhúzta kesztyűit, megigazította a haját, majd kart karba öltve elindultak a bálterembe.
Még nem érkezett meg senki, Lili maga szerette fogadni a meghívottakat, nem kedvelte azt a bizonyos "én vagyok a legszebb, engem bámuljon mindenki, mikor lejövök a lépcsőn" dolgot, pedig jól állt volna neki. Kért egy táncot bátyjától, zongorista neki is kezdett. Szépen táncoltak együtt, nagy volt az összhang, viszont a szomorúság is tükörképként öltött testet, hisz mindkettő magányosan töltötte az éjszakáit.
Amint megszólalt a csengő, abba is hagyták, és az ajtóhoz mentek.
– Szép estét nektek, gyertek be! – köszöntötte Anitát és kedvesét a házigazda, miközben leadta a vendéglistát Elenának, ha esetleg nem tudna később ajtóhoz jönni. 20 név volt csupán a listán, és a párjukat is csak akkor hozhatták el magukkal, ha Lili is ismerte őket.
– Zoli, Norbi! – ugrott a nyakába partnereinek hirtelen, a könnye is kicsordult, mikor beléptek az ajtón.
19 vendégével ült le a házigazda vacsorázni, akik között volt profi táncos és autóversenyző is, hogy megbeszéljék, kivel mi történt az elmúlt időben, ki hova jutott a ranglistán, ki hol táncolt. Az este lassan véget ért, de Wolf még mindig nem jelentkezett. Liliom szomorúan konstatálta, hogy legjobban várt vendége talán el sem jön.
Az idő csak telt, az emberek elszállingóztak, a terítéket leszedték, és végül a nő egyedül maradt Elenával a hatalmas bálteremben, amikor a termet egy mély, meleg tónusú brit akcentussal rendelkező férfi hang töltötte be.
– Liliom kisasszony? – A nő izgatottan fordult meg a hang irányába, ám csalódnia kellet. Az ajtóban két férfi állt. Egy magas, idősebb jól szabott öltönyben, királykék nyakkendővel, társa pedig katonai egyenruhára emlékeztető, vajszínű öltözékben.
– Miben segíthetek? – kérdezte unottan az úrnő. – Ha az estélyre jöttek, egyrészt lekésték, másrészt be sem engedtem volna önöket.
– Más ügyben jöttünk – mondta a kék nyakkendős férfi. - Henessy Aldrin Crossworth vagyok, a Versenyhírszerző és Disztópia Elhárítástól.
– Miért nem mondja egyszerűen azt, hogy RIDE vállalat? – szólalt meg mögötte, a fehér kabátos srác. Liliom erre már felkapta a fejét, közelebb lépett, és a két férfit méregette.
– Szóval RIDE? – kérdezte. – És hol van Ő?
– L'amourette igazgatóra gondol? Ő a repülőgépen várja magát, sietnünk kell.
– Kérem, maradjanak kint, 1 perc, és jövök! – csukta be az orruk előtt az ajtót. – Elena, feküdj le nyugodtan, még maradok, vagy elmegyek, nem tudom! Jó éjszakát! – Lora visszament a 2 férfihez, és be akarta hívni őket. – Üljetek le!
– Sietnünk kell kisasszony – vágott közbe Crosswoth. – Holnap délutánra Párizsban kell lennünk.
– Mindig ilyen karót nyelt vagy? – nézett a fehér kabátos alakra Lili. A fehér kabátos bólintott, majd közelebb lépett.
– E-elnézést az illetlenségemért – dadogta. – Astor Huntington vagyok.
– Itt nyugodtan használhatja a valódi nevét – fordult társa felé Aldrin.
– Aspen Leger – nyújtott kezet Aspen. – Elnézést, tudja, most fokozottabb a biztonság.
– Elena! – kiáltott egy hatalmasat befelé, mire a lány szó nélkül, egy szál törülközőben leszaladt a lépcsőn. A 2 srác se köpni, se nyelni nem tudott.
– Igen, Lora!
– Elmentem, majd jövök, addig vigyázz a házra! Mondd meg Tomnak, hogy ne aggódjon, ne keressen, majd jövök, amikor jövök! Ti meg tegezzetek végre! Mehetünk. – Lili felvette köpenyét, majd bevágta maga mögött az ajtót.
Aspen és Crossworth egy fekete autóba ültek be. Crossworth intett, hogy Liliom kövesse őket, majd a konvoj végigfurikázott a városon, a reptéri kapun, végig a kifutópályán végül a Morgan és a BMW elegánsan leparkoltak a kifutópályán terpeszkedő, hatalmas fekete gép rámpáján. A nő ámulva követte Crosswortht, de még volt ideje odasuttogni a CRY-t körülvevő technikusoknak: – Egy karcolás, és végetek!
Amilyen szűknek és kicsinek tűnt a gép kívülről, olyan tágas volt belülről. A kocsifeljárót két üvegajtó választotta el egy labornak látszó szobától, ahol két, Lilivel egykorú ember, egy fiú és egy lány sertepertélt.
A kisasszony egy csigalépcsőn sétált fel az emeletre, mely egy hatalmas szobából állt, benne egy komplett bárpulttal, kényelmes ülésekkel, fotelekkel, tárgyalóasztallal. A folyosó végén hatalmas, bőrrel bevont ajtó, melyen tábla hirdette: Igazgató. Lili izgatottan lépett be a terembe. Ebben a pillanatban a szantálfa asztal mögötti bőr szék megfordult, és ismerős hang duruzsolt a nő fülébe.
– Jó régen volt Budapest, nem igaz?
– Wolf... – suttogott, majd kissé megtántorodott, belekapaszkodott az asztal szélébe. Aztán elmosolyodott, és beleült szerelme ölébe. Megcsókolta. – Mi ez a hivatalosság? Hova lettek a régi fiúk? Hogy vagy, Wolf? – érdeklődött.
– A mostani küldetésünknek ez a lényege. Hivatalosnak kell lennünk, hogy az ellenség azt lássa, rendezettek vagyunk, bármire fel vagyunk készülve.
– Miért? – kérdezte a nő.
– Mert az ellenségünk egy királyság. A feladat, gyarmatosítani a zsarnokokat, megbüntetni és legfőképpen, kiszabadítani a királylányt a lovagjának – kacsintott Wolf. – Ja, amúgy üdvözöllek az Arkangyal fedélzetén!
– Köszönöm, igen elegáns. Wolf, bárhol vagyunk, engem nem az érdekel. Az a lényeg, hogy együtt. Kérdezhetek egy személyeset? Van most valakid, Wolf? – komolyodott el a kisasszony, s egy könnycsepp csordult le meggyötört arcán.
– Hogy kérdezhetsz ekkora marhaságot, Lora? – Nem tükröződött rajta a boldogság fénye. Bal szeméből kicsordult a könny, a jobb szemét lefogó selyem szem tapasz is nedvessé vált. A nő gyengéden hozzábújt és hosszú perceken keresztül ölelték egymást, míg nem kopogtattak.
– Kérlek, ne engedd be! – mondta Lora halkan, mire Wolf vele együtt felkelt a székből, és a kanapéra tette.
– Mindjárt jövök – suttogta. – Egyébként gyönyörű a ruhád – kacsintott.
– Köszönöm – mosolyodott el.
Liliom egyedül maradt a szobában, így volt alkalma kicsit felfedezni Wolf birodalmát. A hatalmas szoba minden szegletét végigjárta, s meggyőződött arról, hogy imádottja a rend és a káosz határán táncol. Míg öltözőszekrényében csak a kabátok tartózkodtak patinás rendben, addig íróasztalán egy porcica sem maradhatott. A nő alaposan szemügyre vette a mahagóni asztalt, amin 2 fényképet látott. Az egyiken felismerte saját magát, még Monte Carlóban, a másik viszont le volt fordítva. Már éppen felemelte, mikor nyílt az ajtó.
– 20 perc, és landolunk – lépett be Wolf. – Öltözz csinibe, látogatóba megyünk!
– Wolf, miből gondolod, hogy veled tartok? – kérdezte Lili felháborodva. – Különben is, már csiniben vagyok.
– Először is, mert ismerlek, másodszor, fontos az öltözék, mert egy királyi családhoz megyünk.
– És mégis honnan kerítsek másik estélyit?
– Természetesen a privát kabinodból, ahol már mindent odakészíttettem neked – Liliomnak fennakadtak a szemei. Egyrészt, mert meglepődött másrészt, elérzékenyült. Megcsókolta Wolfot, majd kérte, kísérje oda.
– Mindjárt jövök – mondta, aztán becsukta Wolf előtt az ajtót, aki elmosolyodott, és csókot dobott a nő felé.
Egy nagyon rövid SMS-ben közölte Tommal, hogy minden rendben van, egy kicsit elment pihenni és hogy még jelentkezik, de ő ne keresse. A férfi nagyon nehezen, de beletörődött, és nagyon várta ezt a bizonyos jelentkezést. Aggódott, ahogy egész eddigi életükben.

Megjegyzés: (szerzőtárssal)

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Regény
· Írta: larissza
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 332
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2738 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz