Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jóízű nyár

, 389 olvasás, maximum , 1 hozzászólás

Természet

Jóízű nyár
csatangolt
úttalan-
utakon,
kövér
arcán
mosoly
ült.
Ha bánat
érte,
elűzte
örömét,
könnyekben
tört
ki,
zokogott
gőgös
hévvel.
Asszonyi sértettségét
hamar
elfeledte,
büszkén
sétált
reggeleken
át
az
alkonyatba.
Mennie kell,
az
idő
karon
fogja,
belépnek
az
elmúlás
albumbába,
amit
ha
fellapozok,
emlékezhetek
a
jóízű
nyárra…

Megjegyzés: 2015. augusztus 31. hétfő

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: maximum
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 334
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 358
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2482 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz