Azt hittem, ez lesz életem legjobb nyara. Hát, nagyon nagyot tévedtem. Éppen, hogy befejődött az iskola és elkezdett tombolni a nyár, a szüleim bejelentették, hogy elköltözünk. Maga a hír nem is aggasztott volna, csakhogy Alaszkából Európába, pontosabban Magyarországra költözünk. Elvárják tőlem és a kisöcsémtől, hogy a régóta megszokott dolgokat itt hagyjuk és vágjunk bele valami újba. Anyukám amerikai, apukám pedig magyar. Nos, a családfő Mo. -n kapott állást, és mivel angolul és magyarul is beszél az egész család, úgy gondolta apa, hogy remekül boldogulnánk. Na, ez majd ki fog derülni. Vicces, nemde? Gimiben kezdeném a második évemet és még lehetőséget sem adnak arra, hogy itt fejezzem be. Pedig itt van mindenem. A barátaim, a hely és az esély, hogy felnőhessek ezen a gyönyörű helyen. Nem is gyönyörű, annál sokkal több. Mellesleg még hatalmas is... emellett... Magyarország? Őőő. Nincs vele semmi bajom, sőt a bátyám négy éve költözött ki. Anno vele szerettem volna menni, de nem engedték, lévén, hogy a tojáshéj még a seggemen van. Most meg, amikor menni kell, nem akarok. Meg se kérdeztek engem, vagy az öcsikém arról, hogy mit is akarok. Jó, édestestvérem véleménye, akit becses nevén Rehiger Benjamin, Benikének hívnak, nem izgat momentán senkit, hisz még csak hat éves. De a kicsiknek is lehet véleménye. Mostanában nehezen jövök vele ki, mindenen összekapunk. Persze tudom, hogy nekem kéne engednem, mert én vagyok az idősebb, bölcsebb stb. De ne egy kis totyogó mondja meg nekem azt, hogy mit csináljak. Még mielőtt visszatérnék a költözésre, mesélek magamról és a családomról néhány fontosabb dolgot. Engem Helgának hívnak, általában Hellnek szólítanak a barátaim. Ők engem égimeszelőnek tartanak a 170 centiméteremmel, szerintem pedig teljesen átlagos vagyok. 17 éves leszek decemberben, barnás a hajkoronám és a csuklómnál van egy tetoválásom, amiért két hónap szobafogságot kaptam. Be free feliratot viselem, amely körül kis madarak vannak. Alig látható szerintem, anya szeme mégis kilométerekről kiszúrta. Pech. A bátyám Petya, azaz Péter nevet viseli és a 21. életévét tapossa. Öregszik szegény. Édes drága anyukám Ella Honges, apum pedig Rehinger Zsombor és mind a ketten a negyvenes éveiknek a második felénél tartanak. Anya tanár, fizika-kémia szakon végzett, így mit ne mondjak, pengék vagyunk a reál tantárgyakból. Apa üzleti menedzser. Augusztus végén költözünk, most pedig július huszonkettedike van, 15 fok. Egy szál pólóban meg lehet sülni. Magyaron hány fok lehet? Nézzük csak...
MIII? A legmagasabb a negyven fok is elérheti? Hát én sült hal leszek!
– Nem megyek én sehovaaa! – kiáltottam le az emeletről, napi szinten már ugyanazt a mondatot.
– Helgikém, ezt már megbeszéltük – hallottam apa válaszát. Hogyneeeee. Ők eldöntötték, nekünk pedig bele kell törődnünk. A kettő nem ugyanaz. Ha ez még nem lenne elég, a kis nyomi most rontott be a szobámba, maga után húzva a plüss pingvinjét.
– Menj ki, Ben! – kérleltem. Utálja ha így hívom.
– A nevem még mindig Beni vagy SuperRagacs.
– A SuperKukac találóbb lenne. – Ezt meghallva visítva rohant le a nappaliba apához, hogy bepanaszoljon. Inkább becsuktam az ajtóm és olvastam egy kicsit. Az legalább nem akaszt ki, hanem pont az ellenkezőjét éri el. Mint mindig, most is belemerültem, majd a kopogás szakította félbe a gondolatmenetemet. Az ajtóban meglepetésemre Peti állt.
|
Online látogatók:
Látogató: 94
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19 
Összes: 113
