A tollak kinőnek
– Hogy hogyan lettem én felderítő? Hogy hogyan lettem én a fekete varjú? A világ egyik legtitkosabb és legveszélyesebb szervezetének tagja? Hosszú évek munkája... A legtöbbeket a pszichológiai felkészítés tör meg. Ennek során kiölnek belőlünk minden érzelmet. Nem véletlen, hogy azokat, akiket felvesznek a Szövetségbe, régóta figyelik és tudják róluk, milyen pocsék életük van. Nekik nem nehéz lemondani minderről. Ha magadra öltöd a fekete ruhát, onnantól nem befolyásolhat semmi, ösztönlény vagy, nincsenek érzéseid, nem vagy ember, nem törődsz semmivel sem, csak a küldetéseddel. A félelmeid megszűnnek létezni, eggyé válsz az éj sötétjével. A sötétség benned él, a sötétség te vagy maga. Megtanítanak, hogy kezeld a lelki fájdalmat, hogyan fordítsd a javadra, hogyan használd táplálékként. A Szövetség megtanít túlélni bármit lelkileg, cserébe, ha a szívtelen katonájukká válsz. Nem éri meg? Neked lehet, hogy nem, de nekem annál is inkább... Szokatlanul gyorsan vettem a lépcsőfokokat, míg nem maradt bennem semmi más, mint gyűlölet a sors iránt és az ebből fakadó dac, amely mindig erőt ad harcolni és túlélni. Nem nagyszerű? Fájdalom mindig éri az embert, nem egyszerűbb ebből erőt merítened? Na, meg ne ijedj, tudom, hogy furán hangzik! Nekem is az volt, de meg lehet szokni és tudod, mit? Élvezem! Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de élvezem a fájdalmat és élvezem, hogy egyedül lehetek a sötétben, hogy eggyé válhatok vele. Imádom a munkám! Kiskoromban mindig rettegtem a sötétben, de most már nem félek semmitől, a halál sem tud megrémíteni! Azt mondják a legnehezebb az, hogy egy felderítőnek nem szabad érzelmeket táplálnia senki iránt, mert az megzavarná a munkájában, ha ez mégis megtörténne és "kötötté" válna, akkor azonnal jelentenie kell, más felderítők lefigyelik az illetőt és ha nem találják veszélyesnek, felfüggesztik az ügynököt, majd élheti boldogan az életét. Ezért van, hogy a Szövetség szolgálatában főleg fiatalok és öregek állnak, akiknek vagy nem volt még igazán senkijük, akit szerethettek volna, vagy mindet elveszítették... Apropó öregek! Gondoltad volna, hogy szinte minden egyes hajléktalan a padokon fekve, felderítő? Minden öregúr, aki magányosan, szomorúan üldögél egy padon egész nap, minden fiatal, akik elzüllöttnek tűnnek, vagy az utcazenészek.... Mind-mind felderítők a Szövetség szolgálatában! Azaz... Én nem hívnám felderítőknek azokat, akik egész nap csak ülnek és figyelnek álruhában. Egy felderítő vadászik a gonoszra és az egész élete a veszély! Igen, egy igazi felderítő sokkal inkább egy az araboktól ismert assassinra hasonlít, aki a falakon ugrál és... Falakon ugrál? Ó, igen! Nem is említettem... A felderítők komoly fizikai felkészítést is kapnak. Megtanulnak villámgyorsan falra mászni, tetőkön futkosni és ugrálni, megtanulnak verekedni, elsajátítják a különféle harcművészeteket, mesterévé válnak a fegyvereknek, lándzsáknak, kardoknak, késeknek... és az alkarpengének! Ó, igen, az alkarpenge! De a felszerelésre inkább majd később térjünk vissza... Szóval igen, egy felderítőnek sokszor rohannia kell, menekülnie, vagy sokkal inkább üldöznie néha lehetetlen körülmények között is, a harcról pedig nem is beszélve! Harc... Csak akkor támadhatunk meg valakit, ha az közvetlen veszélyt jelent ránk, vagy egy civilre... Kétségtelenül emberséges szabály, de sok értelme nincsen. Na, de a kérdés az volt, hogy hogyan lettem én a Fekete Varjú. Nos, elmesélem neked. Fehér Sas megtanított mindenre, óriási a tudása és a tapasztalata. Ő egész életében ezt csinálta. Megmutatta, hogyan váljak satnya gyerekből izmos férfivá, hogyan váljak lassúból villámgyorssá, hogyan legyek észrevétlen és hogyan legyek kitűnő harcos. Emlékszem, minden napom ott kezdődött, majd a reggeli és a reggeli edzés után az iskola következett, azután pedig minden percemet a kiképzésen töltöttem. Keményen dolgozott rajta, hogy felépítsen. Egyesek szerint én vagyok a második és egyben utolsó tanítványa. Hogy mi lett az elsővel? Senki sem tudja... Vagy senki sem akarja elmondani... Emlékszem, soha nem volt neki semmi elég jó... Mindig gyorsabban, ügyesebben, erősebben! Mikor nehézségeim akadtak a védekezéssel az alkarpengével való gyakorlás során, direkt végigvágta a karom: "Ez majd örökre az eszedbe vési, a karod melyik oldalát fordítsd az ellenfél felé! " Kegyetlen... De jót akart, mindig is jót akart nekem! Sokszor még most is a fejemben vannak a szavai. Tisztán hallom őket: "Egy felderítő hiába néz előre, lát balra, lát jobbra, sőt maga mögé is lát. Egy felderítő lát a sötétben és hall a zajban. Egy felderítő észreveszi azt, ami mellett más elmegy, egy felderítő észreveszi azt, amit észre kell vennie, különben meghal. " Biztató... Valóban sokan halnak meg, a harc kiválogatja a jobbakat és a rosszabbakat. Hogy mégis miért nem hallanak rólunk, ha ennyi a halott? Nos azért, mert ezeket az embereket ismerik "eltűntként"! A valóságban ők nem is tűntek el, csak meghaltak harc közben és elhamvasztatták a testüket. Ki kérdezősködne, ki keresné őket? Mi itt mind csak magunknak vagyunk, nincs senki más, akinek fontosak lennénk... Hogy félek-e a haláltól? Nem! Már mondtam, ha elér, boldog leszek, mert bár annak semmi tudomása nincs erről, de az emberiség oltárán áldoztam fel az életem és nem céltalanul haltam meg. Élvezem ezt az életet! Élvezek nappal "civilben" járőrözni és még jobban élvezek éjjel vadászni! A Szövetség a családom, befogadtak, segítettek elszámolni a múltammal, segítettek leszámolni mindennel, segítettek túlélni! Ó, a felszerelés! El is felejtettem már... Pedig megígértem! Miért nem szólsz? Szóval a felszerelés... Minden felderítő, akit közelharcban is bevetnek, visel egy nadrágot és egy pólót, mely segít szabályozni a testhőjét. Ha csak ezt viselné mínusz vagy éppen plusz 50 fokban, ő akkor is kiválóan érezné magát. Ezek a ruhadarabok néhol meg vannak erősítve egy különleges kevlárötvözettel, amelyen sem penge, sem golyó, sem semmi más nem hatolhat át. Ilyenek vannak a bokáknál, a külső lábszárakon, a térdeknél, a külső combokon, a mellkason, a vállaknál és a nyaknál. Az alapfelszerelés része még az alkarpenge, amiről már beszéltem. Ez egy különleges szerkezet, ami az alkarodhoz és a pólódhoz van rögzítve. Alapállapotban bármely hagyományos ruhadarab alatt elrejthető, nem tűnik fel senkinek sem, de egy bizonyos karmozdulatra a penge előugrik. Legkönnyebben talán úgy lehet elképzelni, mintha egy korcsolya éle lenne az ember alkarjára rögzítve. Ez a felderítők fő fegyvere és mesterien használják, mind védekezés, mind pedig támadás során. Hordunk még magunkon egy speciális kesztyűt, ami a mászást segíti, egy különleges kis szerkezetet egy fülhallgatóval, melyen keresztül a központtal és a többi felderítővel tarthatjuk a kapcsolatot, egy övet, mely ki van rakva egy pár nyalánksággal, amikre harc során lehet szükség, mint például füst bombák, flash gránátok és egyebek... A fekete ruházat a megkövetelt és az általános. Ez már egyénenként változó, de én egy fekete nadrágot, egy fekete garbót és egy fekete kapucnis pulóvert hordok a páncélom fölött. A nadrág és a garbó nyaktól bokáig elfedi a páncélt, a kapucni pedig a fej hátsó részét. Természetesen a cipőnk is fekete, különleges kiképzésű talppal, hogy könnyebben tudjunk falakra mászni. Mindennek tetejében pedig mindenki egy egyedi maszkot köteles viselni, hogy személyazonossága rejtve maradjon a sakálok előtt és, ha mégis valami véletlen folytán meglátná egy civil, ne ismerhessék fel. Szintén ezt szolgálja a maszkba szerelt hangtorzító, de a szemeknek, amik képesek éjjellátóként is funkcionálni, már fizikai szerepük van. Minden felderítőnek a védjegye a maszkja. Nincs két ugyanolyan maszk. Az enyém egy fekete varjút ábrázol. Célom, hogy ezt a maszkot rettegje minden sakál, ahogy a felderítők rettegik Kék Rózsa nevét és pengéit. Azt hiszem, jó úton haladok, az utóbbi hónapokban minden ellenséges tevékenységet felszámoltam... azaz... Mi volt ez a zaj? Áh! Végre kidugod a fejed? Ha tudnád, mióta várok itt, hogy elkaphassalak! Itt Fekete Varjú! Ellenséges tevékenység a hangároknál! B1-es gyanúja forog fent, követem a célszemélyt!
|
Online látogatók:
Látogató: 74
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17 
Összes: 91
