Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez az a rét…

, 250 olvasás, K.Mária , 10 hozzászólás

Gyerekeknek

Mesélek a rétről, mely fenn északon
a hegyek között van, egy felhőhabon.
Apró folyóján az idő meg-megállva
fodrokat simít a fénylő Nap hajába.

A harmatos hajnal első tiszta fénye,
játékot rajzol a kis bocs fekhelyére.
A csend int, halk, alig, alszik a nagy medve,
pedig a kicsinek lenne rá jókedve.

Egyszer csak gyermekek jönnek kacagással,
mint nyári porvihar pörögnek egymással.
Álom ez, valóság? Éppen énekelnek,
s a szunnyadó rétek mind életre kelnek...

... de aztán este lesz, és mindenki elmegy.
Az állatok némán hallgatják a csendet.
Visszajönnek, tudom... - mondja a kisnyuszi,
... a sas látta őket, angyalok ez tuti!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Vers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 220

Page generated in 0.1445 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz