Magamban őrzöm az Időt…
még ketyeg,
még hallom,
elmélázva az alkony félig eresztett,
reszketeg homályán
sebek gyúlnak
s tűnnek,
rőt hajamban kelő holdezüst
éles fénye, mint füst
kunkorog,
reám csorog
a tükör, e kimerevített ablak,
mellette vak mutató forog,
pörög szenvtelen,
magányom dobban csak
idebenn,
idebenn…