Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mint füst

, 377 olvasás, bArthAKata , 10 hozzászólás

Álom

Magamban őrzöm az Időt…
még ketyeg,
még hallom,
elmélázva az alkony félig eresztett,
reszketeg homályán
sebek gyúlnak
s tűnnek,
rőt hajamban kelő holdezüst
éles fénye, mint füst
kunkorog,
reám csorog
a tükör, e kimerevített ablak,
mellette vak mutató forog,
pörög szenvtelen,
magányom dobban csak
idebenn,
idebenn…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 339
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 364

Page generated in 0.924 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz