Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Gondolat
    5. ›
  5. Fuldokolva

Vers: Fuldokolva

, 471 olvasás, Cs Nagy László , 0 hozzászólás

vers, versek, gondolat, merengés, tűnődés, révedezés, álmodozás,

Gondolat

Karcolja lelkemet a búcsúzók hite,
sebemen is csak a holt remény őrködik.
Gondolatom lelkedbe fúl lassan bele,
alámerülve levegődért küszködik.

Kapaszkodva, harangos estékre vártam,
hol a messze zúgó csendülés felragyog.
A falaknak dőlve egymagamban álltam,
sötétség ült a vállamon, rideg, konok.

Nagy halomba gyűltek átvérzett rongyaim,
a nyár melege sebeimre ráfagyott.
Lelkembe rejtettem büszkeségem, amin
a feledés hagyott édes-keserű nyomot.

Fényemen karc a sötét, mi tán megértett,
kormos köntösében mindig otthon vagyok.
Gyertyaként lángolnak az örök miértek,
harangzúgást is csak befelé hallgatok.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 4
Kereső robot: 14
Összes: 81
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Déness
 · enzenon
 · Tristan Kekovian
Page generated in 0.0978 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz