Csapda
Kacagott
és megfulladt
a nagy hahotában,
szívből jövő
kacagása
ejtette
csapdába.
Bábozódás
A világot
magába záró
képzelet,
olykor egy
tenyérnyi helyen
csak ténfereg,
bénultan várja
a csodát,
s bambán
tokozódik be
a tehetetlenség
szuvas gyomrába.
Magyarázat
Azért magam döntök,
mert senki nem
dönt helyettem,
a sok bírám fölött
magam vagyok ítélőm,
végrehajtó
törvényes gazda,
a szabályt sértő
hamisak előtt.
Így is, úgy is...
Volt már úgy,
hogy könnyeket sírtam,
volt már úgy,
hogy könnyeket kacagtam.
Volt úgy is,
hogy sírni akartam,
volt mikor sírtam
és mégis kacagtam.
Régen és ma
Régen, ha
szólni akartam,
szóltam mielőtt
szólhattam,
ma a szó bennszakad,
miután kimondtam.
Örökség
Őseim fonták
álmaim hintaját,
megkötözték benne
a küzdés viharát
Őseim hagyták rám,
én meg cipelem,
eldobom magamtól,
aztán keresem.
A múlt
Olykor
visszaballag
hozzám
a múlt,
emlékkel teli
kosarában
hamvas,
mohás
békét hoz.