Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szösszenetek…

, 348 olvasás, Esztermondja , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Csapda

Kacagott
és megfulladt
a nagy hahotában,
szívből jövő
kacagása
ejtette
csapdába.


Bábozódás

A világot
magába záró
képzelet,
olykor egy
tenyérnyi helyen
csak ténfereg,
bénultan várja
a csodát,
s bambán
tokozódik be
a tehetetlenség
szuvas gyomrába.


Magyarázat

Azért magam döntök,
mert senki nem
dönt helyettem,
a sok bírám fölött
magam vagyok ítélőm,
végrehajtó
törvényes gazda,
a szabályt sértő
hamisak előtt.


Így is, úgy is...

Volt már úgy,
hogy könnyeket sírtam,
volt már úgy,
hogy könnyeket kacagtam.

Volt úgy is,
hogy sírni akartam,
volt mikor sírtam
és mégis kacagtam.


Régen és ma

Régen, ha
szólni akartam,
szóltam mielőtt
szólhattam,
ma a szó bennszakad,
miután kimondtam.


Örökség

Őseim fonták
álmaim hintaját,
megkötözték benne
a küzdés viharát

Őseim hagyták rám,
én meg cipelem,
eldobom magamtól,
aztán keresem.


A múlt

Olykor
visszaballag
hozzám
a múlt,
emlékkel teli
kosarában
hamvas,
mohás
békét hoz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Esztermondja
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 341
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3632 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz