Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Akinek nincs neve…

, 306 olvasás, lelkek , 1 hozzászólás

Segélykiáltás

És már csak ül, figyel,
Nézi teremtésének bukását,
Fénykönnyek hullanak, kell,
Oly nagy a csalódottság.
Zúg a felhőképernyő,
Sistergő szomorú dallam,
Nem gondolta Ő,
Hogy ily' kín rejlik a bukásban.
Pedig, építő kezeket adott,
Hozzá értelemtől csillogó lelkeket,
De mint annó', csődöt mondott,
Hiába épített szép terveket.
S most, fia borát iszogatva,
Együtt sikolt Gaia Anyával,
Bocsánat bocsánatát mondogatva,
Eltűnik egy bukott álommal...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Segélykiáltás
· Kategória: Vers
· Írta: lelkek
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 344
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz