Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ünnep

, 167 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Ünnep

Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus

Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.

Megjegyzés: Augusztus 20. a kenyér ünnepe...
2014. augusztus 20.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 53
Regisztrált: 5
Kereső robot: 17
Összes: 75
Jelenlévők:
 · CthulhuCult
 · Öreg
 · PiaNista
 · quentin
 · Sutyi


Page generated in 0.0701 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz