Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szólj!

, 294 olvasás, sztike , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Elhalványul a hang, arctalan
félhomályba burkolódzik a szó,
kimondatlan súlyuk feszül, mint
íjon az ideg s elengedve visszaüt.

Káprázat, mosoly, szivárványba
bújtatott színek, mert ahol nap
süt, eső is eshet, langy cseppekkel
bolondítva el a vágyakozó szívet.

Szélben táncoló falevél suhan
végtelennek hitt idők halmazán,
míg fájdalmasan arra nem eszmél,
hogy durva talpak ezrével tapossák.

Tán pillangóvá kéne lenni,
szabadon rebbenni ég és föld között,
aranyporral hintett pilleszárnyon
a végtelenbe útra kelni.

Elfeledni mindenkit, ki elhagyott,
leszaggatni testemről az elhasznált
tegnapot, tiszta szívvel, új lélekkel....
Szólj, ha már neked is más vagyok!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: sztike
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 328
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 352

Page generated in 0.2149 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz