Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak tovább

, 228 olvasás, Brass Cazoo , 0 hozzászólás

Gondolat

Éltünknek útján oly sokszor hidak elé érünk,
Bátorság kell hozzá, hogy rálépni ne féljünk.
Van, hogy szilárd acélhíd, láncokkal feszítve,
Könnyed léptekkel átkelünk, időt nem veszítve.
Megeshet, hogy hidunk elnyűtt, s kissé ingatag,
Túlparton a boldogság vár, ideát csak sivatag.
Nézzük túlvégét a hídnak, bátorságot merítünk,
Kezeinket megszorítva, kéz a kézben átkelünk.
Egymást támogatván nincsen mitől tartanunk,
Ketten elindulva végül álmainkhoz juthatunk.
Odaát majd mindörökre egy lélekké válhatunk.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Brass Cazoo
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 1
Kereső robot: 29
Összes: 224
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1543 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz