Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Úgy látszik…

, 270 olvasás, Janitata , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Úgy látszik, valóban öregszem,
ebben a világban, nem lelem
már én itt a helyem.

Elfogynak lassan a rokonok,
barátok, ismerős lakosok,
a kedves szomszédok.

Sétálok a falu utcáin,
merengve a romos házain,
egykori lakóin.

Ismertük, tiszteltük mind egymást,
kiket a temető sírja várt,
ott leltek új lakást.

Hatvanas, hetvenes években,
az ifjak elmentek már innen,
bízva szebb jövőben.

Maradtunk néhányan – akkor még
fiatal –, ki jövőt itt remélt,
s a remény elvetélt.

A falu, melyet úgy szerettem,
Idegen, mássá vált már nekem.
Ezt – én nem kedvelem.

Már új nép váltja fel a régit.
Megmarad egynehány család itt –
őrzőnek, ki élt itt?

Mint cseppben a tenger, úgy vagyunk,
országot mintázza a falunk,
életünk, s a sorsunk.

De lehet, hogy mindezt az öregség
láttatja így borús üvegén? –
Fény helyett sötétség.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Janitata
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 32

Page generated in 0.0262 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz